Harc

Visszaolvastam az 5évvel ezelőtt írt blogom.

2bejegyzés,és mennyi változás azóta.

Nos valóban megtettem mindent akkor úgy és ott,ahol kellett.Most sincs kevesebbem(na micsoda nyelvújítás),csak ez amit olvastam olyan távoli.Ejj az a fiú volt a minden..nagy szerelem,aztán nagy szakítás,nagy kiabálások,tányértörés,újraegyütt...aztán vége :):)

Ma már ha ránézek.nem szomorú vagyok,hanem tudok örülni nekiMindegy.

Fura dolgok történtek velem,de máááár annyira az agyamban van,hogy leírom ide,én megkönnyebbülök,az meg kicsit sem érdekel ki mit reagál.És még zenét is rakok be..csak olyat amit én szeretek :P

Nem nem fogok bölcs idézetekkel nyavalyogni,sőt politikai lázítást sem itt kell keresni,elmesélem mi van,én hogy látom,és mióta tudom a lelkibéke jele,ha szívből leszarsz mindent,hát meg is teszem.

Sz'al feltörték csomó dolgom,gmail,facebook,torrentek,myvodafone stb...

Még mindig nem tudom mi bánatot véltek ,hogy mit találnak?Törölték csomó fotóm internetről(mé' zavarta őt,őket passz)bekavartak úgy az életembe hogy nem győzök romeltakarítani..Facom beleverem,mire új jelszavakat kreálok:legyenbennekisbetűnagybetűszámsorkisvirágmegmiazaanyámmég?!A skypeomba nem tudok belépni,facebook-ra szintén..

Komolyan nem értem ez mire jó?Magyarázza már el valaki nálam kevésbé szőkébb??

Azon agyalok,ha tudnám ki az meglátogatóznám mondjuk egy pl:franciakulccsal..Ott libegtetném előtte,míg el nem mondja ezek mire jók,mert én sem logikát nem látok benne(nem vagyok CIA ügynök,hogy infok legyenek a gépen,nem vagyok milliomos(bár lennék),nem vagyok celeb(ejjdecépmagyarszó mi?))sőt még értelmes indok sincs rá.

Sejtésem van ki,kik lehetnek,de még kivárok..

Nem,nem zavar nem kell félreérteni,nem vinnyogok ezért,csak kíváncsiság vezérel,hogy megtudjam minek ilyet csinálni..

Bár megérteni sosem fogom..

Eltöltöttem egy kis időt egyedül.Nem is gondolnánk mi emberek,akik társas lénynek gondoljuk magunkat,mennyire szükségünk van egyedüllétre,magányra,teljes csendre.Én már rég voltam teljesen egyedül.Már tudom mit jelent egy gondolat,amit nemrég olvastam:"A csönd teljes szabadságot ad, hogy megértsem azt a világot, amelyben minden működött, és megtaláljam azt a pillanatot, amikor minden elromlott."Hát én megtaláltam.

Ma már tudom nem élhetek úgy,mint eddig.Nem függhetek másoktól,semmilyen formában.Új életet kell kezdenem,mégha ez most nem is tűnik egyszerűnek.De már látom a fényt az alagút végén.

A hétvégén egyedül voltam,hallgattam a csendet.Minden élt körülöttem,én pedig feküdtem és a testem szinte megszúnt.Csak a gondolataim cikáztak.Rájöttem túlzott elvárásokat támasztottam mindenki felé,miközben elszántan próbáltam megfelelni mindenkinek.Nem tudtam jól szeretni azokat,akiket kellett volna.

Van egy fiam,akit elég rendesen elkényeztettem.Azzal törődtem,hogy megmutassam a világnak,hogy én,aki 16évesen szültem őt,mindent meg tudok adni neki.Meg is adtam:anyagilag,érzelmileg.Azt akartam,hogy azt érezze,lehet akármilyen én ott vagyok és leszek is.Mindig.Lassan már kész pasi.a pasik összes olyan tulajdonságával,amiket én,mint nő,hát hogy is mondjam nehezen tolerálok.Mindeközben imádom,mégis az a tény,hogy PASI(csupa nagybetűvel)az őrületbe kerget.Eközben jól elvagyunk,kicsit szimbiózisban élünk,ő meg én.Tudjuk csak ketten vagyunk egymásnak.Mostmár azt gondolom az,hogy mindent megkap,nem elég.Több figyelem,szeretet kell.Meg kell értenem az ő gondolatait is,nemcsak hajtogatnom,mit tegyen,vagy épp ne tegyen.

Van az életemben egy másik nagybetűs pasi.Szerettem és szeretem ma is.Valószínű mindig szeretni fogom...Olyan önző,birtokló módon akartam szeretni.Talán azt akartam,hogy csak velem legyen,engem lásson.Holott tudom ő erre képtelen.Nagyon értékes ember ,olyan aki tudja honnan jött,merre tart.Tisztában van az életével.Már tudom mit szeretnék.Úgy élni vele,hogy közben a magunk életében is benne vagyunk.Mr nem birtokolni akarom,csak szeretni és megérteni.A hétvégén arra is rájöttem van egy kapocs köztünk,ami úgy tűnik eltéphetetlen.Nem megy egymás nélkül,csak meg kell tanulnunk beengedni egymást a saját világunkba.Mert az jó,hogy olyat érzünk egymás iránt,amit talán sokan nem,de ez kevés.Tenni kell egymásért.

"A szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük - ahelyett, hogy hagynánk, hogy a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar: szabadon, zabolátlanul, ereje teljében, vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk."Paulo Coelho

Már nincsenek elvárásaim,azt hiszem azokkal egy életre leszámoltam.Már nem az számít,hogy szeretnek -e,vagy sem.Addig nincs baj,míg én szeretem és efogadom magam,embernek,akiben nemcsak hiba van,hanem sok sok jó is.

200812.10-én megváltoztattam a sorsom.

Öngyilkos akartam lenni,de megmentettek.Sokmindenre rájöttem.Meg akartam az érzelmi függőséget szüntetni,nem akartam ragszkodni és nem akartam érezni.Sajnos nálam nincs középút,csak a végletek.Mindennel túlzásokba estem.Mindenkinek meg akartam felelni:szüleimnek,testvéremnek,fiamnak,barátomnak.

Ma azt gondolom ez volt a hiba.Egy pillanat kellett,és ott akkor csak én számítottam.Senki sem tudott volna lebeszélni,se jó szó nem lett volna,sem a világ összes szeretete,megértése.Amikor megtaláltak még akkor sem bántam.Most sem:több lettem tóle,és sokkal jobban becsülöm amim van.Az életem is...

Mindenki azt kérdezi:miért??mi vesz rá egy 28 éves,lányt akinek rendezett családja,remek fia,pasija van,hogy eldobja amiből csak 1 van?Az életét...Nem tudom mi vitt rá,egy pillanat volt csupán..

Rájöttem egy pillanat és vége 1 ember életének.Egy életnek 30perc alatt vége lehet,pedig mennyi minden belefér 28 évbe.

A fiam születésétől kezdve,a nem olyan rég megtalált szrelemig.Szerettem túlzottan,ma azt mondom kevésbé kellett volna.Kicsit fontosabbb lehettem volna önmagamnak.Amíg saját magunk nem becsüljük,szeretjük,addig bárki bármit mondhat.

2008.12.10-én megváltoztattam a sorsom.Többé már nem szúrom el.Megígérem...